Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka

Admin Hozzászólások száma : 112

A Belorusszkaja a kereskedelem miatt jelentős. Ide csatlakozik a független állomásként működő másik oldal, ahol a kereskedelmi telepekről érkező árukat adják el. A Krasznopresznyenszka pedig a Barrikadnajával van összeköttetésben, ami az 1905. év Konföderáció területe, így forradalmi vágytól fűtött betörések történhetnek.

Beloruszkaja

Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka Bl-kol-02

Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka Bl-kol-02

Krasznopresznyenszka

Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka Kr-kol-02

Tárgy: Re: Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka Hétf. Május 27, 2013 4:10 am

Hosszú és fárasztó utat tudhatok magam mögött. Unyiverszityet megállójától Belorusszkajaig eljönni nem kis teljesítmény, pláne nem tőlem, ki eddig még a szomszéd állomásra sem merészkedett el. Most viszont olyan lehetőséget láttam felcsillanni, amit úgy éreztem, kár lenne elszalasztani. Egy csapat megfigyelő társaságában jöttem a metró 2-n keresztül. Ők tovább mentek, hisz mindenkinek máshol akadt tennivalója, én azonban itt maradtam. Így is ijesztően messze kerültem hazulról, nem szeretném még tovább növelni az amúgy sem kis távolságot. Tudom, hogy mikor és honnan indulnak vissza, majd akkor megkeresem őket és újfent csatlakozom hozzájuk. Rosszul esik a másokhoz való alkalmazkodás, de magamat ismerve vagy eltévednék az alagútban, vagy pedig egy mutáns akármi zabálna fel. Harmadik verzióként csak azt tudnám még elképzelni, hogy éhen és-vagy szomjan halok. Na jó, még a túlzott kimerülés általi halál is a pakliban lehet. Tehát a magamfajtának semmiképp sem ajánlatos egyedül nekivágnia az útnak. Jó pár támadás érte a csapatot útközben. Ha egyedül lettem volna, már rég nem élek. Szerencsére nem várták el tőlem a lövöldözésben történő részvételt. Hegedűt szorongatva a kezeimben, elég nehézkes is lett volna. Inkább a könnyebbnek tűnő feladatokban segítettem, mint pl főzés, sérülések ellátása, miegymás. Féltő szüleim rettentő nehezen engedtek el, s azzal a feltétellel, hogy nem játszok hősnőt, hanem szépen meglapulok. Így talán egy darabban térhetek vissza, avagy édesapám szavaival élve "bontatlanul". Ebből rögtön ki lehet találni, ő legfőképp a mutánsoktól félt.
Az egyik megfigyelőtől - aki nem mellesleg apám régi barátja - kaptam egy apró cetlit, rajta egy névvel. Azt mondta, ha bármi problémám van keressem meg őt az állomáson, mondjam meg ki küldött, majd ő segít. Hülye lettem volna nem megköszönni és eltenni a papírdarabot. Biztosan el kell mennem hozzá, tekintve, hogy napokat leszek itt, szállásom pedig nincs. Szakadjak ketté, ha a jéghideg, cipők taposta padlón alszom! Otthon nem ehhez szoktattak. Első utamnak azonban köze nem volt a problémamegoldáshoz. Gyermeki kíváncsisággal jártam a tömegben, az árusok termékeit nézegetve. Nagy részük nálunk is kapható, de ez mégis más... Nem tudom pontosan miben, de ez tényleg egész más, mint otthon. Lehet azért, mert most mások a körülmények. Idegen helyen vagyok, idegen emberek közt. Félnem kellene. Ehelyett veszettül élvezem! Szabadságérzetem van, de olyan szinten, amilyet még sosem éreztem ezelőtt.
A környék feltérképezését - nagyrészt az árusokról szólt - megunván, félrevonultam a tömegtől. Hegedűmet magamhoz ölelve kerestem meg azt a helyet, mi elég közel van az árusokhoz ahhoz, hogy az emberek akarva-akaratlanul is hallhassanak, de elég messze ahhoz, hogy ne legyek nekik útban. A falnak támasztottam a táskámat, majd háttal neki, elé álltam. Jobb kezembe fogva a vonót, játszani kezdtem.

Hozzászólások száma : 2

Halk sóhajjal túrtam volna a hajamba, de mivel kb 2 centi volt így csak a fejtetőmön simítottam végig. Volt egy pár dolog amit megcsináltam, viszont most csak úgy bóklásztam a sok árus között. Nem mindig volt rám szükség, máskor meg meghalni se lett volna időm. Hiányzott a kinti világ, én még éltem ott. A bakancsom halkan koppant a kövön, a falnak döntöttem a hátamat, s karba tett kézzel néztem az embereket. Muszáj volt figyelni, vannak még veszély és őrült emberek, az én feladatom, hogy elkapjam őket. Figyelmes lettem egy dallamra. Nocsak, vannak még csodák, azt hittem a zene mára már kihalt. Lassan sétáltam a hang forrásához, s mosolyogva hallgattam, és még a mosoly is megy. Egyre jobb vagy Ivan. Nem akartam megzavarni a kishölgyet inkább, a falnak dőltem megint, s lehunytam a szemem.

Tárgy: Re: Beloruszkaja - Krasznopresznyenszka Csüt. Május 30, 2013 2:42 pm

Ahogy a zene terjedt a komor térben, egyre több kíváncsi szempár szegeződött rám. Leginkább csukott szemmel játszom, most mégis a szokottnál is többször pillantottam környezetemre. "Nincs két egyforma előadás." Tartja a mondás. Most pláne igaz, hisz egész más közönségem van. A smaragdvárosi hallgatók reakcióját hellyel-közel be tudom saccolni, több évnyi tapasztalat után. Különösen szülőállomásom területén, ahol már hétköznapinak veszik, ha közéjük sétálva spontán hegedülésbe kezdek. Itt azonban nem ugyanazokat a visszajelzéseket kapom. Ingyen koncertem felénél sem járok, mikor el tudok különíteni négy csoportot is! Elsőbe tettem azokat, akik hasonlóan a hazaiak többségéhez, kedvesnek tűnnek, s érdekli őket, amit csinálok. Zárójelben megjegyzem, ők a kedvenceim! Második csoport képviselőit hidegen hagyom, de ösztönös kíváncsiságuktól fűtve, néha figyelemre méltatnak. A harmadik csoport a rosszabbik változatuk. Őket olyan szinten nem tudom érdekelni, hogy még arra sem veszik a fáradtságot, hogy idenézzenek. Velük sincs különösebben bajom. Inkább belőlük legyen több, mint a negyedik brigádból, kik egyértelműen az elsők ellentétei. Zsigerből utálják a puszta jelenlétemet, s mintha azt hinnék, hogy szemmel valóban el lehet intézni mindent, rosszalló pillantásokat vetnek rám. Jelen helyzetben ők az árusok. Terelem a vevőik figyelmét, ami nyilván nekik nem öröm. Általában nekik szoktam küldeni a legbájosabb mosolyaimat. Édesanyám szavaival élve; Szeressük az ellenségeinket... Hadd őrüljenek bele!
Egy röpke 3 - 3, 5 perc múlva leengedtem jobb kezemet, vele együtt a hegedű vonóját is. A műsornak ezzel itt vége lett. Egy időre legalábbis biztos. Talán megpróbálok olyan helyet keresni, ahol kevesebb az árus. Nem szeretem, ha látványosan nem örülnek a jelenlétemnek. Lehajolva, a bal vállamra veszem a táskámat. Körbenézek. Na, most merre is? Legnagyobb problémám, hogy nem tudom mennyi időt vesz igénybe a "segítőm" megkeresése. Ebből kifolyólag fogalmam sincs, mennyi időt szánhatok a többi teendőmre.

» Beloruszkaja