Karakterkérvények

Ide helyezzétek be az elkészült karakterlapokat elbírálásra, mielőtt elkezdenétek játszani. Az alján fogjuk lejezni, ha elfogadjuk, ha nem, akkor pedig privát üzenetet kaptok arról, hogy mit változtassatok.

Név: Hero Ryoo (ejtsd: Rju)
Kor: 24 év
Lakhely: -
Ideológia: -
Foglalkozás: Csencser
Fegyverhasználati készség: 1
Speciális képesség: Muay thai űzése mesterfokon
Személyiség leírás: Ismerőseim szerint komplett hülye vagyok. Szerintem azonban gyakori hülyeségi rohamaimmal próbálom leplezni a mérhetetlen és határtalan intelligenciámat, hogy másokat ezzel ne ijesszek meg. Behzony! Ebből az egy mondatból máris leszűrhető egy másik megállapítás; kidumálásban király vagyok. Nem létezik olyan szituáció, miből ne tudnám magam kibeszélni. Viszont, ha nagyon-nagyon-nagyon muszáj, akkor képes vagyok a komoly, már-már emberi viselkedésre is, több egymás utáni másodpercen keresztül! Kerülöm az erőszakot. Ugyebár szégyen a futás, de a qwa @nyját annak, aki üldöz...akarom mondani hasznos. Pláne, ha gyorsabb futó vagy, mint az üldöződ. Nagy a pofám, de többnyire csakis akkor keveredem verekedésbe, ha egy nálam is szerencsétlenebbet kívánok védelmezni.
Külső leírás: Magasságom cirka 180 centi. Súlyom ezzel arányos. Hajam és íriszeim csaknem ugyanolyan barna árnyalatúak. Szemeim formája tipikusan koreai vonású. Testemet három tetoválás is díszíti; egy a mellkasomat és kettő a hátamat. Ruházkodási szokásaim változóak, de örök kellékem a sötétbarna válltáskám, amiben hiszed vagy sem, de a túlélésemhez szükséges összes kellék megtalálható.
Előtörténet: 2009-ben érte édesanyámat az a megtiszteltetés, hogy életet adhasson egy legendának, nekem. Ergo, még volt rá módom belekóstolni cseppet a normális világba. Ez azonban csupán néhány év volt. Nem is emlékszem sokra belőle. Szüleimet véletlen sem a mutánsok, vagy kegyetlen emberek ölték meg. Apám tüdőrákban halt meg, mikor 19 voltam. Sok cigi... Anyám pedig nem sokkal később, második szülésébe halt bele. Sok szex... Szerencsétlenségükre (nekem pedig szerencsémre) a csecsemő, illetve a húgom halva született. Jobb így, hisz még most is folyamatosan pesztrálnom kellene. Miután úgy éreztem, már nincs okom maradni, eljöttem a Poliszból. A legelső csencser nyakára csimpaszkodtam (szó szerint), akivel szembetalálkoztam. Ő tanított meg az üzletelés (és lopás) alapjaira. Mai napig neki/vele dolgozom. Időnként azonban az agyamra megy, s kiveszek pár nap "szabit". Ilyenkor általában cél nélkül bolyongok a metróban.

ELFOGADVA

Név: Tatyanna Yarominovna Volkov
Kor: 20
Lakhely: Krasznije vorota
Ideológia: Kommunizmus (belekényszerített)
Foglalkozás: még nincs
Fegyverhasználati készség: 3
Speciális képesség: Nagyszerű meggyőzőképesség, álcázás

Személyiség leírás: Tatyanna egy teljesen átlagos jelenség lenne, ha a világ a normális keretei között mozogna. Testvéreivel és szüleivel ellentétben úgymond kettőt életet, vagyis inkább kettős személyiséget élő lány. Szűk keretek között mozogva, ismert szülőkkel a háta mögött nem engedheti meg magának, hogy kimutassa valódi érzéseit, kimondja a gondolatait. Egyik fele, amelyet úgymond csak eljátszik, kemény, rideg nő, aki érettebbnek mutatja magát annál, amennyi. Nem beszél sokat, szinte parancsszerűen hajtja végre feladatait, kommunikál másokkal, azt mutatja, amelyet a köz, és melyet a szülei elvárnak tőle, amibe belecsöppent. Eltervezett, előre megírt élete megkívánja tőle a szinte érzelemmentes, rideg alakot. Nem esik ki a szerepéből, kontrollálni tudja érzéseit, gondolatait. Nagyon ritkán rezeg a léc alatta, hidegvérét megőrizve halad előre, tanul, fejlődik.
Másik fele, az igaz teljesen más nézetek vall, sokkalta humánusabb, békésebb lény. Érzelmes, mint a legtöbb lány, nyitott (lenne) mindenre, ami körülötte zajlik. Szabadságra vágyó, majdhogynem művészlelkű. Ez a titok, melyet magában hordoz, és melyet senki előtt nem mutat. Folytonos titkolózása és szerepe egyelőre nem őrli fel, de nem épp könnyű megjátszania magát a mindennapokban. Álma, hogy elszakadjon attól, ahol jelenleg él, ami jelenleg ő maga, és, egy szabadabb, jobb helyen próbálhassa meg az új életét. De a kérdés az, valaha el is jön ez számára?

Előtörténet

A család:
- apja: Yaromin Evgeniovics Volkov
- anyja: Agrippine Volkov
- testvérek: Matvey & Zakhar (Yarominovics) Volkov

Egy hűs, tavaszi napon született Istra városában, 2013. április 4.-én. Két testvérét követte a sorban, és ezzel zárta is, hiszen egy szem leánygyermekként csöppent a család életébe. Élete rövidke, kevés idejét a felszínen az egyszerű, átlagélet soraiban töltötte. Szülei egy kis éttermet vezettek, biztosítva megélhetésüket és a család jövőjét. Fel sem fogta a világot, mely körülvette, nem élhette meg a csodáit, mikor bekövetkezett az atomkatasztrófa, a háború, mely felfogatta a világot. Családja azon szerencsések közé esett, melyek a túlélők számait növelték. Gyermekként csak a riadalom, a félelem ragadt meg benne, emlékei a jelenben a múltról ködösek, elenyésztek. Míg testvérei, kik idősebbek voltak, rendelkeznek a világ naposabbik feléről való emlékekkel, neki már csak pár megkopott fénykép maradt belőle. Ahogy cseperedett, immár a metróban, úgy szokta meg a furcsa világot, úgy vált a lakójává, a részévé. Vágyik a felszínre, de nem tudja, jelenleg képes lenne-e elszakadni a világtól, amelybe csöppent. De ez a jelen.
A későbbi gyermekévei a megszokottól eltérően, a kialakuló kommunista társaság köreiben telt. Eleinte még ne volt tisztában semmivel, családja nézeteit hallgatva cseperedett, tanult, hogy a későbbiekben többre vigye. Mivel a család már az egész előtt ismert volt, nem kérdés, hogy apja a kommunista mag egy részét képezi, azon a bizonyos ranglétrán kipárnázott, előkelő, de nem vezető szerepet tölt be. Miután étterme a múlté lett, ebbe őrli idejét, ezért küzd, a fiai pedig, amolyan szárnysegédként állnak mellette.
Tatyanna ahogy idősödött, úgy nézett szembe a romló társadalommal, a neki idegen, sötét világgal. Fokozatosan idegenedett el attól, amelyet képviselt és, amelyet igaznak, szentnek kellene lennie. Testvérei tanították lőni, közelharci fogásokat, trükköket mutattak neki, erős nőnek, egy amolyan harcos amazonnak igyekeztek formálni őt. Kényszeresen, beletörődve hagyta magát, ámbár magában már rég másra vágyott, már küzdeni szeretne azért, aki lenni akar. A világ, amelyre vágyott már fiatalabb kora óta ugyan elpusztult, lakhatatlan, de nem képes feladni álmait. Ki akar törni a körből, melybe született és melybe beletaszították őt. Tisztában van vele, hogy nem engedik, nem mehet, ahhoz túl sokat tud, túl sokat hallott, látott, ördögi körbe láncolva kell élnie. De meddig bírja? Vajon kettős személye képes kitartani, nem pedig az enyészet, az őrület felé halad? Kalandvágyása meddig vezethet? A halába vagy olyan helyekre, ahonnan nincs visszaút? Merész, engedetlenségei eddig nem ütöttek szemet, de ami késik, az nem múlik.

ELFOGADVA

Név: Daisy Park
Kor: 17 év
Lakhely: Smaragdváros
Ideológia: -
Foglalkozás: Művész
Fegyverhasználati készség: 1
Speciális képesség: -
Személyiség leírás: Változékony, mint az időjárás. Pillanatnyi kedvemtől függ, hogy személyiségjegyeim közül éppen melyiket veszem elő. Jórészt, művészekhez szokottan elzárkózom a saját kis világomban. Az emberek többségével kedves vagyok, de ettől függetlenül nem feltétlen engedem őket magamhoz közel. Naivitásom néha bámulatos magasságokba tud emelkedni. Sokszor nem veszem észre, ha hazudnak nekem. Nem vagyok egy lángész. Kevés dologhoz értek, de azokhoz nagyon! Ilyen például a főzés, hegedülés, dalszövegírás, stb... Hajlamos vagyok akár a legjelentéktelenebb dolgok iránt gyermeki lelkesedést mutatni, ha az egy kicsit is érdekel.
Külső leírás: 160-163 centimmel a középmagas kategóriába sorolom magam. Ehhez társul vékony testalkatom, világosabb bőröm. Hajam sötétbarna, s lassacskán sikerül derekamig növesztenem. Legtöbbször kiengedve hordom. Vágott szemeim színe szintén barna. Szeretem a vidám színeket, ezért ruhatáram bőven tartalmaz rózsaszín, lila, sárga, világoskék, s ezekhez hasonló darabokat. Emellett imádom a hajdíszeket, amikből detto van jó néhány a szekrényben.
Előtörténet: Egy orosz nő és egy koreai származású férfi harmadik gyermekeként vagyok nyilvántartva. Nővéreimmel ellentétben, én már a metróban születtem. Előnye és hátránya is van. Előny, hogy nincs mi miatt sírnom, nem tudom mit vesztettem. Hátránya hasonló, nem tudom mit vesztettem... Ugye milyen érdekes? Máris más az értelmezése, ha a nézőpont is más. Teljesen átlagos gyerekkorom volt, ha leszámítjuk, hogy ritkán játszottam a velem egykorú gyerekekkel és azt is, hogy a tanulás iránti undorom már-már természetfeletti volt. Ezek helyett a zenével foglalkoztam. A hetedik szülinapomra kaptam meg a saját hegedűmet, amin a mai napig játszom. Na jó, párszor újra kellett azóta "születnie". Megválni viszont sose akarnék tőle. Álmom, hogy hegedűművészként éljek, de szüleim erről minduntalan igyekeznek lebeszélni. Leginkább apám az, ki inkább szakácsnak képzelt el engem, mintsem zenésznek. Tervemből azonban nem szívesen engedek. Még akkor sem, ha ez miatt néha nélkülöznöm kell.

ELFOGADVA

Név: Julja Alova
Kor: 15
Lakhely: Tretyjakovszkaja
Ideológia: -
Foglalkozás: -
Fegyverhasználati készség: 3
Speciális képesség: Elsőosztályú zsebtolvaj

Személyiség leírás: Milyen lehet valaki, aki világ életében tolvajok közt nevelkedett, és soha nem látta a külvilágot? Éppen olyan, mint Julja. Ki tudja használni az adottságait, tökéletesen tisztában van az erősségeivel és a gyengéivel, ami igen hasznos, ha komolyra fordulnak a dolgok. Mert ugyebár az élet nem fenékig tejfel, és a szőke leányzó ennek tökéletesen tudatában is van. Mégis, képes a reménykedésre, hisz a legendákban, mert ez az utolsó szalmaszál, ha minden kilátástalan. Nevetni is tudni kell, ha már más nem maradt.

Külső leírás: Kis termetű, szőke leányzó. Nem nagyon ad a nőiességre, rendszerint hozzá képest hatalmas ruhákban jár, amik nemegyszer az apja tulajdonai valójában. Arca, keze gyakran maszatos vagy kormos, mert ha nem bízzák meg semmivel, akkor a tüzet rakja a megálló közepén. A szeme barna, majdnem fekete, és sokszor vidáman csillog. Azonban olykor kiül az arcára valami konok keménység, amin lehetetlen átlátni.

Előtörténet: A metróban született, és mint oly sokan a fiatalok közül, sohasem láthatta a napvilágot. Az anyja a legősibb mesterséget űzte, mielőtt találkozott volna az apjával valahol a Kitaj-Gorod környékén, és ahogy az lenni szokott, egymásba is szerettek. Ennek eredménye lett Julja, és a viszonylag rendezett élet a Tretyjakovszkaján, már legalábbis a Kitaj-Gorodhoz képest. Viszont ez nem jelentette azt, hogy nem kellett már egésze kis korában megtanulnia az életben maradáshoz szükséges fortélyokat. Amíg kicsi volt gyermeki ártatlansággal vonta el az átutazók figyelmét, hogy csakhamar az ő zsebébe vándoroljanak a töltények, később pedig már észre sem vette senki, ha ott őgyelgett valahol. Ebben igazán jó, a láthatatlanná válásban.
Az anyja akkor halt meg sugárbetegségben, mikor ő tizenhárom éves lett. Mai napig fáj a szíve érte, de az apját mindig is jobban szerette, hát inkább igyekszik kihasználni az időt, amit vele tölthet. Mégis, elvágyik a mostani lakhelyéről, ki, a metróba, és onnan a legendákat követve, a Smaragdvárosba.

ELFOGADVA

Név: Adrian Ivanski
Kor: 26
Lakhely: Smaragdváros
Ideológia: -
Foglalkozás: Megfigyelő
Fegyverhasználati készség: 2
Speciális képesség: Hangtalanul és észrevétlen tudok lenni, ezzel bárkit mg tudok lepni, vagy esetleg el tudok bújni az ellenségek elől.
Személyiség leírás: Maximalista, hidegvérű és türelmes. Ezek a szavak írnak le leginkább engem, amik nagyon jól jönnek, olyan vészhelyzet esetére, mint a mutáns támadások, vagy másik kolóniák támadásai. Mindenkitől, - de leginkább az idegenektől - betartom a három lépés távolságot, sosem bízok meg senkiben könnyen. A bizalmamat nehéz elnyerni, de, akinek sikerül, annak le a kalappal. Nem vagyok egy egoista barom, de tisztában vagyok az értékeimmel, azokkal, hogy mire vagyok képes, ezért lenézem, vagy egyszerűen csak nem állok szóba olyanokkal, akiknek a mércéjük nem üti meg az enyémet. Nem szoktam túl hamar neki esni másoknak, hogyha valamit rosszul csinálnak, de nem tűröm az elcseszett dolgokat. Egy ideig bírom, és türelmesen várom, hogy kijavítsák, aztán előjön a gonosz énem... Tudok én néha kedves is lenni, ha nagyon akarok, de csak azokkal vagyok rendes, akik meg is érdemlik.
Külső leírás: 180 centiméter magas vagyok, ami elég magas, hogyha másokat veszünk. Nyurga testalkatom van, de nem vagyok egy pálcika. Barna hajam és jégkék szemeim vannak, amik általában mindig a távolba néznek és általában ridegség tükröződik bennük. Általában sötét szürke, vagy fekete ruhákba járok, amikben könnyebb elrejtőzni. Nem szoktam adni a stílusra, ezért igazából nem érdekel, hogy mit veszek fel, csak kényelmes legyen.
Előtörténet : Egy átlagosnak mondható napon születtem 2007. január 1-jén, pontosan hajnali egy órakor. Családomból sosem kerültek ki, sem művészek, sem olyan emberek, akik nagyra vitték volna az életben, nekem sem ilyen életet terveztek. Azt gondolták, hogy majd szerzek egy munkát, megházasodok és tovább hiszem a család nevét, mint egyetlen fiú gyermek. A gondolat menettel nincs is semmi gond, de a kivitelezésbe már igen. Senki sem hitte volna, hogy egyszer majd így meg fog változni a világ egy szemvillanás alatt, de megtörtént és mindenki a metrókba kényszerült. A hirtelen váltás még számomra is sok volt, csak hat éves voltam, gyorsan kellett alkalmazkodnom, a kistestvéremmel. Nem vagyok egyke gyerek, van egy húgom, vele jöttem de elvesztettem, amiért szinte mindennap magamat ostorozom. Még csak három éves volt, amikor a metrókba jöttünk, tíz évesen vesztette nyomát, amikor egy felfedező útra indultam és őt rábíztam egy nőre. Szeretett felfedező utakra indulni, ahogy én is, de nem jött vissza. sokáig kerestem, vártam, hogy visszajön, de többé nem láttam. Most már csak abban bízok, hogy egyszer majd újra összehoz vele a sors. Most 23 éves lehet, nem tudom, hogy én felismerném őt, vagy ő felismerne engem, de biztos vagyok benne, hogyha meglátnám tudnám, hogy ő az. Hogy találjak valami elfoglaltságot magamnak dolgozni kezdtem megfigyelőként a Smaragdvárosban. Meg vannak hozzá az adottságaim és kitűnően végzem a munkát, szeretem is.
Más emberekkel mindig megtartom a távolságot, mert sosem lehet tudni, hogy legközelebb kit veszítek el, ezért mostanában leginkább egyedül lehet látni. Régebben szerettem a tömegben mozgolódni, de mostanra ez már kiveszett belőlem és az árnyak között, egyedül jobban érzem magam. Szóval, erről szól az életem, megfigyelésről, és a húgom, Alina megtalálásáról szól.

ELFOGADVA

Név: Nadya Romanov
Kor: 20
Lakhely:Smaragdváros
Ideológia: Hát hogyne... persze... csakis
Foglalkozás: Céltalan bolyongás az élet útjain.... francokat, megfigyelő vagyok, igen, jól látod
Fegyverhasználati készség: 4 - jó volt a mesterem-
Speciális képesség: -

Személyiség leírás: Ne ringasd magad abban a boldog tudatban, hogy mi bármikor is jóban leszünk. Nem, nem leszünk. Én nem bírom a társaságot, utálom, ha valaki körülöttem legyeskedik, és az agyamra megy, ha valakinek szómenése van. Már pedig az emberek többsége jócskán rendelkezik az ilyen idegesítő tulajdonságokkal. Hogy milyen vagyok? Akár egy szobor, és hidd el, addig örülj, míg ez az első kép, ami beugrik rólam. Mosolyt jobb híján csak ünnepnapokon lehet látni rajtam, és mások számára idegtépő lehet, hogy az arcomon semmi érzelem nem fut át. Nem lehet látni, mire gondolok, nem lehet látni, mit teszek a következő pillanatban. Talán ez a legnagyobb erényem. Nem szeretek beszélni, nem is keresem rá az alkalmat, ha mégis így van, csupán pár szó hagyja el az ajkam. Nem tehetek róla, hogy a puszta pillantásommal el tudom mondani valakinek, hogy jobban teszi, ha inkább elássa magát. A fegyverek azok, amikhez nagyon értek. Van is egy, amit minden lelkiismeretfurdalásos nélkül mutogatok másoknak, sőt... ha elkap a hév, nem félek golyót ereszteni senkibe.

Külső leírás: Szürkéskék, világoskék szeme tökéletesen visszaadja a belső hidegségét. Ettől a szempártól rengetegen ijedtek meg az elmúlt években, és még többen tartanak tőle még mindig. Maga a megjelenése olyan tiszteletet követelő. Mindig tiszta, és tökéletes mind a ruhái, mind az arca, a sminkje. Szeret természetesnek mutatkozni, az évek alapján rájött, hogy ha ilyennek látszik, senki nem feltételez róla rosszat. Általában komoly, de ha mosolyog, azt is gyönyörűen teszi. Semmi fogvillantás, csak lágyan és finoman, kedvesen. Haja szőke, és ebben is a tökéletességre törekszik. Lássuk be, sikerül is neki. Nem tölt reggel órákat a tükör előtt, mégis igényes a külsejére.
Rengeteget edzette a testét, szüksége van a fizikai munkára, mert így vezeti le a feszültséget. Nem látszik rajta az erő, pedig annak teljében van. Ez is erőssége lehet egy esetleges harcban, hiszen gyakran alábecsülik a képességeit. A fájdalmat remekül tűri, nagyon magas a fájdalomküszöbe. Ha esetleg mégis szenved, semmiért nem mutatná ki.

Előtörténet:
Tisztázzuk. Nem fogok mesedélutánt tartani, nem fogok acsarogni azon, mennyire jó volt a fenti élet, és nem fogok mély nosztalgiába süppedni. Amit most elmondok, azt vélhetőleg soha többé nem hallod a számból, szóval ajánlom, figyelj.
Éltem fent -bár csak két éves koromig-, anyám naplója szerint - jobb, mint egy sci fi történet- még minden békésebb volt, nem, akkor sem volt paradicsom a világ, sőt néha nem is látok különbséget az akkori, és mostani helyzetek között, de ez az én problémám. Volt családom, de nem sokat láttak a lenti világból. A szüleim és két testvérem, hamar meghalt. Nem igazán rendített meg, mondhatni, akkor természetes volt, hogy hullanak az emberek, akár a legyek, és nem láttam okát annak, hogy most kezdjek el hisztizni azért, amiért a közelemben élők többsége is megtehetné. Önző voltam, és vagyok is. Mindig arra neveltek, hogy az első és legfontosabb én magam legyek, talán ennek köszönhetem, hogy a mai napig is élek még, mások mélységes bánatára. Lenti életem legnagyobb részét Smaragdvároson kívül töltöm, hiába "lakok" ott. Megfigyelőként teljesen jól érzem magam a bőrömben. Persze rendszerint csakis egyedül lehet látni, már ha lehet. Csakis a saját fejem után megyek, nem kér számon senki, nem tartozok senkinek semmivel, és ez így van jól. Persze néha felvágyom, látni akarom, mit tettek az akkori világgal, így célomként ezt tűztem ki, de ez még odébb van.

ELFOGADVA

Név: Nikolai Alovics
Kor: 48
Lakhely: Mikor éppen hol
Ideológia: -
Foglalkozás: Sztalker
Fegyverhasználati készség: 5
Speciális képesség: Fegyver technikus lévén képes megjavítani a fegyvereket

Személyiség leírás: Egyszerű ember…-nek tűnik. Valójában kicsit komplikáltabb személyiségű. Ami elsőre látszik az embereknek belőle az az, hogy határozott céltudatos és igen bátor ember, tekintve azt, hogy szeret a felszínen járni. A gyakori felszíni látogatásoknak a valódi oka azonban nem más, mint hogy hogy sok régi emlék húzza őt a felszínre. Olyan emlékek, melyektől nem képes szabadulni bármennyire is szeretne. De a jövője a metróhoz köti őt a lánya személyében, akire vigyázni fog, míg él!

Külső leírás: Átlagos magasságú, mégis tekintélyt parancsolóan komoly vonásokkal rendelkezik. Ez részben a genetikának részben annak köszönhető, hogy katona volt mielött a Metróba kellet volna menekülni. Barna szemek és az arcvonások a genetika, míg a teljesen kopasz fej, már inkább a katonaság hagyatéka. Alapvetően fekete körszakálla, s enyhe borostája, mely néhol már szürkéllik, jelezvén, hogy bizony vannak mögötte évtizedek!

Előtörténet: Nikolai azon kevesek egyike, akik elmondhatják, magukról, hogy három világot is megéltek. Habár nem sokat és nem is igazán emlékszik rá, de egy keveset élt még a rendszerváltás elött időkben is. A rendszerváltást követő idők azok, amire emlékszik, hiszen ebben nőtt fel! Ebben a korban élvén rendesen meg tanult írni, olvasni, számolni, mint ami annak a rendje volt akkoriban. Az alapvető oktatást követően katonának állt, s gondolta ő, hogy élete végéig ott lehet nyugalmasan.
Csakhogy jött harmadik kort megteremtő atomtámadás. Nikolai a szerencsés kevesek között volt, aki megmenekülhetett lévén katona, kikre bizony nagy szükség lesz a következő korban is. A gond csak az volt, hogy se a testvérei se a családja nem követhette őt a Metróba. Így ugyan életben maradt, de bajtársán s barátján kívül nem maradt senkije sem. Nem sokkal azt követően, hogy a Metróba kerültünk, az adott állomástámfalai megadták magukat, a kevés túlélőkkel együtt pedig Kitaj-Gorodba kényszerültek. Gyér megélhetés híján Nikolai a barátjával együtt a felszínre merészkedtek s hasznos dolgok reményében. Az első ilyen sikeres felszíni kirándulást méltón sikerült megkoronázni: Furcsa véletlen folyamán, de Nikolai beleszeretett az egyik Kitaj-Gorodi nőbe kinek a szakmája hagyott azért némi kivetni valót…
Az ezt követő tizenhárom évben Nikolai a barátjával Igorral együtt több ízben is megjárták a felszínt, hogy megélhetést biztosítsanak nem csak maguknak, de a családjaiknak is. Nikolait ezen évben azon baj újabb két csapás is érte. Az egyik felszíni rutin út alatt barátját elragadta egy Démon, míg szerelme már hosszú ideje szenvedett sugárbetegségben. A nő halálos ágya mellett megfogadta, mindent meg tesz annak érdekében, hogy lányuk, ne ebben a mocsokban éljen!

ELFOGADVA

Név: Irina Alekszandrovna Vaszilijevna
Kor: 23 év
Lakhely: -
Ideológia: -
Foglalkozás: Katona
Fegyverhasználati készség: 5
Speciális képesség: Foglalkozásomból adódóan jól álcázom magam, értek a fegyverekhez és könnyedén olvasok másokban

Személyiség leírás: Első ránézésre talán szende tündérkének tűnhetek, de senkit ne tévesszen meg a látszat. Ha az érdekem úgy kívánja, bárkit félresöprök az útból. Régen megtanultam, hogy nem bízhatok senkiben, éppen ezért tartom a távolságot mindenkitől. Hideg és kimért vagyok mindenkivel és gyűlölöm, amikor olyan helyzetben próbálnak irányítani, amit nálam jobban senki sem ismerhet. Ha valaki megpróbál felhergelni, általában tudomást sem veszek az illetőről, ha vitára kerül a sor igyekszem racionálisan gondolkodni. Mindettől függetlenül hajlandó vagyok megfogadni mások tanácsát, ha úgy látom, hogy hasznomra lehet.

Külső leírás: Nő létemre az átlagnál picit magasabb vagyok, 175 centi. Nem nevezhetnek kifejezetten vékonynak, sokkal inkább sportos alkat vagyok. Csokoládébarna szemeim legtöbbször ridegséget sugároznak. A szememmel szinte megegyező árnyalatú, derékig érő, kissé hullámos hajamat általában kiengedve hordom. Nem öltözködöm túlságosan feltűnően, igyekszem elvegyülni a tömegben és nem felhívni magamra a figyelmet.

Előtörténet: Nem bocsátkoznék túl hosszú történetbe, egyrészt én is elfáradok, másrészt ti is megunnátok, mire végigolvassátok. 2010-ben születtem, ami annyit jelent, hogy volt szerencsém hat évet a felszínen tölteni. A szüleim már egészen kiskoromban elhatározták, hogy pszichológust nevelnek belőlem –oktató rajzfilmek, mesék… tudjátok, csak a szokásos. Mindannyian tudjuk, milyen az, amikor a felnőttek elvárnak tőlünk valamit, természetesen azonnal elutasítottam a dolgot, de azért ragadt rám ez-az. Édesanyám is és édesapám is ezzel foglalkozott, tehát minden feltétel adott volt. Egyke gyerekként a szüleim minden idejüket a nevelésemre fordíthatták. Amikor a föld alá kényszerültünk pár éven belül mindkettejüket elveszítettem. Nem mondhatnám, hogy cseppet sem fájt, de túltettem magam rajta. Muszáj volt, ha nem akartam én magam is úgy végezni, mint ők. Kézenfekvő volt, hogy mivel is akarok foglalkozni, hiszen képtelen voltam elviselni, hogy mások uralkodjanak felettem, hogy ne szolgáltathassak igazságot. Nincs állandó lakhelyem, mivel szinte mindig mozgásban vagyok, hogy a legváratlanabb helyeken bukkanjak fel a lehető legjobb pillanatban. Néha félek, persze, hogy félek, de ez nem akadályoz abban, hogy tökéletesen végezzem a feladatomat.

ELFOGADVA

Név : Dimitri Stepanov
Kor : 45
Lakhely: Hanza
Foglalkozás : Stalker
Ideológia : Semleges
Fegyverhasználati készség: 5
Speciális képesség : Majdnem tökéletesen ismerem a felszínt. Gépszerelő és Karbantartó

Személyiség leírás : Milyen ember vagyok? Azt még én se tudom igazán.
Imádom a természetet a jó italokat, ételeket és zenét.
Inkább hallgatok mint beszélek mert nehezen nyílok meg.
Szeretem a természetes nyíltszívű őszinte embereket, ezért nagyon megválogatom a barátaimat, hisz meg kell bíznom bennük.De konok és önfejű is tudod lenni. Utálom a megkülönböztetést akár fai akár nemi vagy ideológiait. Hisz egyre több a sérült ember : Testi vagy lelki.
Kedvencem a vodka csokival.

Külső leírás : Magassága 190 cm magas . Tömege magasságához igazodik : 95 kg
Ovális fejalakja van felfelé ívelő szemmel, ami kékes zöld. Arcán körszakáll van.
Bal kéz tetoválva ( Anubis )
Jobb karon egy Sárkány tekeredik.
Rövid sötét barna árnyalatú 5mm haja van, amikor nincs rajta a gázmaszk.
Erős izmos testfelépítésű egyén.
Általában golyóállómellényben lehet látni, egy AK 47M kíséretében.
Megjelenése mindenkiben egy kis félelemérzetet kelt.

Élőtörténet : 1988.05.07- én Leningrádban születtem. Édesanyám egy orosz származású, hosszú fekete hajú törékeny asszony. Apám magas szőke erős testalkatú igazi Német férfi. Leningrád perem kerületén nagy kertes családi házban nevelkedtem. Szüleim itt tanítottak az emberek és az állatok szeretetére.
Ott jártam óvodába, iskolába. Gimnazista koromba el kezdtem karatézni. Nagyon érdekeltek a különböző gépek. Ezért jelentkeztem Moszkvai Katonai főiskolára, gépészmérnöki szakra.
Rengeteg barátot és ismerősre találtam. Itt ismertem meg szerelmemet leendő gyermekünk anyával.
Elsajátítottam túlélés minden fortéját és a csapat munkát. Az atomtámadás idején a Központi bunkernál szolgáltam. Így menekültem meg, szereztem védő ruhát és fegyvert. Társaimtól elszakadtam , egyedül maradtam. Egy pillanat műve az egész és eltűnt minden. (Család , ház, kert , kutyák és a kedvesem amit annyira szerettem csak a fájdalom maradt.) Szabadidőnkben túráztunk, kirándultunk gyönyörű tájakon. Most is túrázom csak most egy emberektől kihalt szörnyekkel betelepült bomba tölcsér szaggatta holdbéli tájon. Van mikor egyedül van mikor társsál. Reggelente mikor vissza térünk és levetjük ruháinkat, a tűznél melegedve meséljük el azokat a borzalmakat amit nap mint nap megélünk. Ilyenkor nyílnak meg a szívek és lesz állatból ember. Mert a zord külső csak egy áll-arc amit néha le kell vetni. Most a társam egy gép karabély de szeretnék egy hűséges párt, ami nagyon nehéz hisz a mottónk : Túlélni bár mi áron.

ELFOGADVA

Név: Anthea Sophia Stephanos
Play by: Freida Pinto
Kor: 21 éves
Lakhely: Polisz
Ideológia: -
Foglalkozás: Könyvtáros
Fegyverhasználati készség: 4
Speciális képesség: Kiváló szakács

Személyiség leírás:

Önzetlen, embertársai panaszait mindig meghallgatja, magas empátiával rendelkezik, megérti a másik felet. Nem érdekli az anyagi javak halmaza, ellenben a könyvek, a tudás fontos helyen van az értékrendjében. Hivatásában tevékeny, ám a hatalomért nem küzd. Kiegyensúlyozott, ám a felszín alatt sok mindent zár el, nem mutatja gyengeségeit. Igazi társasági lény, derűs, igazságos. Ha vezetői feladatokat kellene elvégeznie jól csinálná, hiszen számára a belső értékek a meghatározók.

Külső leírás

Igen magas, közel száznyolcvan centi. Tipikusan a hosszúcombú lányok közé tartozik. Arca idősebbnek engedi következtetni a koránál, amit alátámaszt az is, ahogy beszél. Igyekszik határozott nőnek tűnni, egyenes háttal, felszegett fejjel jár. Hosszú sötétbarna, szinte fekete haja van, a bőre az átlagosnál sötétebb, görög apja örökségeként. Szemei nagyok és mély barnák. Ujjai rendellenesen hosszúak.

Előtörténet:

2010. november 23-án látta meg a napvilágot a csodás görögországi Paralian. Apai ágon görög, anyai ágon orosz felmenőkkel rendelkezik. Három éves korában az édesapjánál rákot állapítottak meg, azonban kifutottak az időből és alig fél év alatt elment. A szülők mindig igyekeztek a kislány előtt vidám és felhőtlen látszatot biztosítani. Négy éves korában költöztek át Oroszországba, mely a napfényes tengerpart és a boldog családi kép után éles váltás volt. Az édesanyja befordult, az idő hideg lett, az emberek zárkózottak. Ő sem találta a helyét, de sosem panaszkodott.
Hat éves korában fordult a világ, amikor egyetlen pillanat alatt a metró lett az új otthona. Az édesanyját nem találta meg, valószínűleg nem ért le, elvesztették egymást, de egy kedves nő magához vette, és vigyázott rá, addig, amíg nem tudta odaadni a poliszba, hogy könyvtárossá váljon. Nem emlékszik a nevére vagy az arcára, csak az illatára.
17 évesen - életében először és valószínűleg utoljára - fellázadt és megszökött a poliszból, hogy megismerje a világuk többi részét is. Volt néhány felelőtlen lépése, de azért jó is kisült belőle, megtanulta megvédeni magát, illetve megszületett a kislánya, Víta. Nevének jelentése: Életem, Életkém.
A kislány születése után visszatért a poliszba, és azóta nem is mozdult ki onnan. A férfiról nem tett említést soha, akitől a gyermeke van, ha bárki kérdezi, csak annyit mond, hogy nem él. Feltételezhetően a fegyverhasználati készségét is tőle sajátította el. Azóta példás életet él.


ELFOGDVA

Név: Ivan Shostakov
Kor: 32
Lakhely: Belorusszkaja
Ideológia (ha valamelyik oldalon elkötelezett): -
Foglalkozás (ha van állandó): katona
Fegyverhasználati készség: 5
Speciális képesség: Remek harcművész.
Személyiség leírás: Precíz és mindig azt teszi ami helyes. Nem ajánlatos felbosszantani, nem szereti az idegesítő embereket és azt se , ha sokat beszélnek. Kiskorában is odafigyelt mindenre, és az apja is arra nevelte, hogy mindent a legjobb tudása szerint cselekedjen. Na meg arra is, hogy tisztességes legyen elvégre, a katonák nem lehetnek önzőek. Elég kitartó, ám hosszú idő kell arra, hogy valaki a bizalmába fogadjon. Viszont, ha valakit megszeret akkor bármiben segít neki. Jelenleg magányos farkast játszik, s segít azoknak akiknek szükségük van rá.
Külső leírás: Elég magas és izmos is. Mivel katona így rendszeresen karban tartja a testét. Általában a katonai ruháját hordja, de civil öltözékben is lehet látni. Amit meg utál az a borotválkozás, így csak három-négy naponta nyúl a borotváért, szóval még borosta is leledzik az arcán.
Előtörténet: Egy jómodú családba született,egykeként. Az anyja háztartásbeli, míg az apja a katonaságnál volt tábornok. Így lett Ivanból is később az orosz hadsereg egyik kiváló katonája. Az anyját 8 évesen vesztette el, mert annak rákja lett, s nem tudták megmenteni. Az apja ezután elküldte egy bentlakásos katonai iskolába, fontosabb volt a munkája, mint a saját gyereke. A kis Ivan remekül teljesített minden akadályt. Osztályelső lett, s ahogy egyre csak nőtt már látszott, hogy fényes jövő fog rá várni. Mivel 32 éves így még élt a felszínen, de legtöbbet a harcmezőn töltötte. Aztán jött ez az invázió és arra tette fel az életét, hogy másokon segítsen

ELFOGADVA

Név: Reina Kim
Kor: 23 év
Lakhely: Polisz
Ideológia: -
Foglalkozás: Csencser
Fegyverhasználati kézség: 2
Speciális képesség: Jó a konyhában

Személyiség leírás: A körülményektől függ, hogy milyen a viselkedése. Üzletelés során megmutatkozik a makacs énje, nehéz vele alkudozni. Munkán kívül rendszerint jó kedvű, mosolygós, kedves lány. Nagy szíve van, segítőkész. Kicsit túlzottan szeret álmodozni. Szeret szeretni és szeretve lenni. Azonban néha kiborul a bili és ilyenkor két eshetőség áll fent: vagy egy távoli sarokba húzódik és sírdogál, vagy mindenkivel bunkón viselkedik. Néha ez a kettő keveredik. Mindkét eshetőségben fenn áll annak a veszélye, hogy mindent figyelmen kívül hagyva elrohan. Utálja, hogy itt kell élnie, elege van már régóta a helyzetből. Haragszik azokra, akik ide jutatták a világot. Jó titoktartó, nem kell attól tartani, hogy annyit fecseg, mint ahány mutáns jár a földön, de nem kell a szavakat kihúzni belőle. Bátornak nehezen nevezhető, egyedül nem mer belecsapni szinte semmibe. Nem szeret sokat egyedül lenni… általában.

Külső leírás: Nem egy langaléta, olyan 169 cm, testalkata átlagos. Fekete, vágott szemek, hosszú, barna haj, bőre viszonylag világos. A haját általában kibontva hordja. A körülményekhez képest igyekszik ápolni a külsejét. Öltözködése viszonylag változatos, a fő számára, hogy jó állapotú és kényelmes legyen, de azért az is számít, hogy csinos legyen. Szereti az ékszereket, mindig hord a jobb csuklóját egy egyszerű, már ütött – kopott karkötőt.

Előtörténet: Még fent születtem, láttam a Napot. Nem emlékszem rá, hogy milyen, és többé már nem is lesz alkalmam magam megcsodálni azt. Anyukám sokat mesélt a fenti világról. Álmaimban mindig ott fent sétálgatok egy zöldellő parkban. Tudom, hogy nincs esély arra, hogy valóra váljon, de nincs sok más, mibe kapaszkodjak, hogy éljek. Gyermekkorom érdekesnek nevezhető, hiszen én még fent is voltam kölyök, de földi pályafutásom során hamar lekerültem. Ez adott nekem egy kettőséget az első pár évben. Idelent kissé elszigetelve voltam a többi gyerektől, anyám oktatott sok mindenre, amit tudni kell a régi világról. Meg a nyelvi szakadékok is közre játszottak, de az oroszt hamar elsajátítottam, így elkezdtem közösségbe járni. Ott sokféle emberrel kerültem kapcsolatba. Volt egy időszak, mikor lázadtam a helyzet miatt és mindenképp fel akartam menni. De aztán beletörődtem a sorsomban, hogy pár tucat politikus miatt ebben a sötét és veszélyes helyen kell letöltenem a földi szenvedéseimet, másokkal egyetemben. Majd lenyugodtam és igyekeztem azon munkálkodni, hogy minél jobban élhessek itt. Beálltam a csencserek közé, először csak, mint tanonc természetesen. Majd egy pár éve már én is igazi kereskedőként lófrálok az állomások között. (Akármennyire nem szeretek az alagutakban lenni, de „világot látni” csak így lehet.) A keresett pénzből egyedül is elég jól ellehetnék, de nem szeretném magára hagyni az anyámat, aki teljesen beleroppant abba, hogy apámmal egy fekete végzett évekkel ezelőtt az egyik határállomáson. Ezek ellenére nincs sok változás a mindennapi életemben: cél a túlélés, és talán egyszer sétálni egy parkban.

ELFOGADVA

Karakterlap
/Tudom, hogy ejnyebejnye, nagyon-nagyon-nagyon hosszú lett. Elnézést kérek miatta! Remélem, a minőség eléri azt a szintet, ami többé-kevésbé kárpótolja a Főnökasszonyt a hosszas olvasnivalóért! =)/

Név: Vitali Kasparov
Kor: 25
Lakhely: Két állandó (gyakran használt, jobban felszerelt), és néhány átmeneti(némi élelem, fedezék, jobb esetben kellően vastag falak) menedéke van.
Ideológia: Túlélni. Ez a célja, gondolatai ezen cél köré épülnek.
Foglalkozás: Főállású túlélő, mutánsvadász, olykor guberáló. Ha mások megbízásából tenné, talán még sztalkernek vagy katonának is hívhatnák mások.
Fegyverhasználati készség: 4
Speciális képesség: Tudós, feltaláló. Bővebben akadnak ismeretei a fizika (főként radiológia, elektromosságtan, mechanika), biológia (elsősorban mikrobiológia, radiológia, genetika) területén, valamint igen ügyes ezermesterré képezte magát az utóbbi időben, így tekinthetjük egy kifejezetten gyakorlatias műszerésznek.

Személyiség leírás:
Annak idején kíváncsi, bizakodó és kedves gyerek volt. Még mindig kíváncsi a megfelelő körülmények között. Ugyanakkor a körülötte lévő posztapokaliptikus világ a maga paranoiájával belé nevelte, hogy soha sincs semmi kellően túlbiztosítva. Éppen ezért éles szemmel, éber füllel és fejében folyamatosan kreált univerzális helyzetmegoldásokkal járja útját.
Magányos, bár ebbe ritkán gondol bele. Egész személyiségét, minden cselekedetét átitatja egyfajta kívülálló, bóklászó macskákhoz hasonlatos hozzáállás környezetéhez. Tudomásul vette, hogy csak akkor ehet, ha nem válik maga is táplálékká. Ezért aztán sosincs lelkiismeret furdalása egy-egy szörnyszülött elpusztításakor, még ha nem is szívleli a vérontást. Igaz, utóbbi okból jobb szeret inkább észrevétlenül, csendben közlekedni. Sokkal jobb, ha csak akkor folyik vér - vagy egyéb, olykor savas vagy éppenséggel a sugárzástól derengő testnedv -, amikor már nincs más megoldás. Így ő maga is kisebb eséllyel lesz vacsora.
Továbbra is emberként tekint magára, bármennyire is embertelennek tűnnek mostani életkörülményei a gyermekkorában idealizáltakhoz képest, és ezen állapotához ragaszkodik. Világképe szerint a legtöbb mutáns körülötte az állatok közé sorolandó, akik vagy veszélyt vagy zsákmányt jelentenek számára. Persze a fentiek fényében tekinthetjük Vitalit afféle állatbarátnak is. Talán ezt érzik meg rajta ezek az ösztönlények, mivel sokszor úgy érzi hősünk, ők sem feltétlenül akarják szétszedni. Mit ne mondjak, akár ki is nevezhetnénk egy új, "radioaktív Tibet" szerzetesének. Vagy szamurájának? Esetleg shinobinak, ha már közlekedési módszereit vesszük alapul.
Minden esetre amennyire keleti odakint, menedékén olyannyira európai. Érdeklik a tudományok, és kedvelt időtöltése is a mozgás mellett az olvasás, esetleg saját találmányain vagy elméleti munkáin való foglalatoskodás. Ilyenkor érzi igazán embernek magát, hiszen ennyi maradt meg számára a civilizáltnak nevezett létből.


Külső leírás:
Általában nem határolható be külseje, több okból is. Egyrészt igyekszik észrevétlenül közlekedni, lévén bárhol torzult, nagyra nőtt ragadozók leshetnek rá. Más részről viszont hacsak nem menedékén van, felölti minden porcikáját borító, fekete öltözékét. Ennek felülete fémes, fekete izmokra hasonlít leginkább. Szája előtt aprócska légszűrő nyílás, szemei előtt több funkciós, sárgás lencsék.

Valódi arca élesen szemben áll öltözékének ridegségével. Barna, rövidre nyírt haja, szürkéskék szeme és finom vonásai igazi kölyökképet kölcsönöznek neki.
Magassága átlagos, talán egy hajszálnyival még az átlag alatt is van. Ez falatnyival közelebb viszi kinti gúnyájában a keleti misztikus harcosok attitűdjéhez megjelenését, egyébként pedig talán még fiatalabbnak tűnik.
Ami még fontos lehet megjelenésével kapcsolatban, az a sokszor valószerűtlen mozgása. Abszolút praktikus, a legkevésbé sem szokványos módon közlekedik, ha mászni kell, esetleg kitérni valamiféle akadály vagy támadás elől.

Előtörténet:
Nyugati hitelválság. Európai gazdasági válság. Kína felemelkedése. Technikai robbanás a személyes szférában: Okostelefon, tablet, motion sensor. sávkövető autó. Az USA első fekete elnöke, az „Arab tavasz”, koreai feszültség. És ez még csak a jéghegy néhány kis kiszögellése. Tartalmas néhány év volt, még jó néhány az egész világra kiható eseménnyel. Egy életet is ki lehetne tölteni velük, pedig épp csak egy „gyerekkor” telt el – és múlt el végleg –, míg megestek.
Vitali amira igazán tisztán emlékszik ezekből az időkből, az a sok csoda és varázslat. Azóta persze már tudja, hogy a varázslat az a tudomány, amit még nem ért igazán. Mindig is varázsló akart lenni, és már egészen kiskorában is szeretett barkácsolni ezt-azt. Rengeteget olvasott, mivel óvodás korában már megtanulta a betűk tudományát. Falta a könyveket és azokban a csodákat, képeket, írott remekeket.

Amit viszont már akkor sem értett – vagy csak nem akart igazán érteni –, az az, miért küzdenek egymás ellen az emberek? Hiszen annyi nagyszerűt és hatalmasat alkothatnak együtt, egymás tudására és erejére támaszkodva! Bár konkrét választ sosem kapott rá, belenyugodott abba, hogy az ember egyszerűen ilyen.

Persze sportolni is kellett, hiszen a szülők rettegtek tőle, hogy gyermekük tudósként Hawking módjára sorvad el végül. Vitali megtanulta a mozgás szeretetét, bár a maga módján itt is inkább a világ működését igyekezett megfigyelni. Labdajátékokban jeleskedett leginkább, hiszen ott akár szemmértékre is egészen ügyesen becsült röppályát. Mondta is nevetve nagybátyja: – Ebből a fiúból mérnök lesz, ha akarjátok, ha nem!

Ó igen, a nagybácsi, Borisz. Nevéhez méltón igazi harcos, katona. És a maga módján remek pótszülő. De ne szaladjunk ennyire előre!
Vitali nagyon sok időt töltött Borisszal. Szülei azt remélték, egy kis fegyelmet és férfias határozottságot tanul majd tőle. Meg aztán a nagybácsinak volt türelme a kölyök heppjeihez. Végül is mindegyik dologban igazuk volt, csak nem feltétlenül úgy, ahogy gondolták.
Mikor megtörtént a katasztrófa, Borisz már sejtett valamit. Ő úgy mondta mindig, hogy van ez a furcsa viszketés a füle mögött. Ha ezt mondta, valami balsejtelme támadt, és általában be is igazolódott. Éppen ezért szokásos rosszmájúsága enyhe paranoiává fokozódott ez idő tájt. Útélő felszerelést vásárolt – részben régi felszerelései közül válogatta össze –, és pénzét is begyűjtötte a bankokból. Pont egy pénzintézetnél jártak, mikor jött a fényesség. Minden ragyogott, majd összetört. Szélvihar támadt, végül Vitali arra ébredt, hogy nagybátyjával a bank páncéltermében ülnek. Harmadik és negyedik társuk a két teletömött sporttáska volt. Mikor Borisz kinyitotta őket, a filmekből megismert „én megmondtam” helyett csupán helyeslően biccentett, és tette a dolgát.

A gyermek nem követte pontosan az idő múlását, csupán azt, hogy piszok hosszú időt töltenek már bent. Akkor éppen nála lévő könyvét kiolvasta, és saját elméleteit kezdte egy konzervdoboz darabjával a bent található aranylemezeken levezetni.
Végül csak eltelt néhány hét, vagy legalább néhány. Kifogytak a konzervekből és az űrhajóskajából. Borisz ugyan nem mondta, hogy az lett volna, de Vitali akkor gyerekfejjel biztos volt benne.
Nagybátyja vezényletével felöltötték a táskában őrzött furcsa gúnyákat, és résnyire kinyitották a páncélajtót. Valami kis kerregő kütyüt tartott oda nagybátyja, aminek a mutatója hamar egy erősebb tartományba mozdult. A fiú gondolta, ez valamilyen veszélyes értékeket mérhet, de mégis elindultak. Úgy tűnik, valami csoda lehet az a ruha is, amit hordanak. Igaz, később megtudta, hogy ez is „csak” tudomány. Viszont ennek a tudománynak köszönhetően maradtak életben, ezért számára továbbra is csoda maradhatott.

A város rémisztő és egyben szomorú látványt nyújtott, ahogy a nyers pusztulás szinte nyom nélkül pucolta ki az embereket korábbi lakhelyükről. Ez a csendes fájdalom dobogott a gyermek szívében, míg el nem érték a város szélét, ahol egy a hidegháború idejéről visszamaradt bunkerben húzták meg magukat. Volt fedezék a sugárzás és a hideg ellen, volt élelem, volt olvasni- és tennivaló.
Ahogy múlt a félelem, a szomorúság erősödött. Most jutott csak ideje Vitalinak azon töprengeni, mi lehet szüleivel és két évvel fiatalabb öcsikéjével. A lehetséges válaszok mind-mind arra késztették, hogy inkább ne töprengjen ezen.

Az évek gyorsan teltek, és lassanként Vitali megtanulta a legfontosabb dolgokat az életben maradáshoz, mint éberség, óvatosság, gyors reagálás. A többit pedig pótolta saját találmányaival és agyafúrt ötleteivel. Remek párost alkottak, ahogy együtt járták a várost. Rá kellett azonban jönniük, hogy az élővilág nem pusztult ki teljesen, csak átalakult. Hősünk fejében ez valahogy úgy illeszkedett be világképébe, miszerint a fenti világ nem lett barátságosabb, csak őszintébb.
Változatos külsejű karmos-agyaras lények lestek prédára minden sötét sarokban. És az elején nagyjából minden sarok sötét volt. Csak sok évvel később kezdett a Nap újból rátalálni a Földre.
Ezek a szörnyek akár egyedül járták a vidéket, akár csapatostul, mind húsra vágytak. Mivel a növények alig-alig maradtak meg, ez jutott nekik, ehhez alkalmazkodtak. Ami igen kényes helyzeteket idézhet elő, ha te magad is húsból vagy. És nem is a karmos jószágok voltak azok, amik a legnagyobb veszélyt jelentették….

Egyszer a metróban próbáltak szerencsét Borisszal. Addig ismeretlen terep volt, de egészen tág lejáratot találtak, meg kellett nézniük. Minden rendben volt, míg le nem értek. Ott aztán Vitali enyhe levertséget érzett, és egy kis fejfájást. Szólt volna nagybátyjának, de ő konkrétan belegörnyedt a hasító fájdalomba, majd kábán gyalogolni kezdett a terem közepére. A folyadék amiben lépkedtek, enyhén derengett, és gyanúsan kavargott. Borisz egyenesen belegyalogolt, Vitali pedig követte. Nem tudta, mi baja lehet, próbált segíteni. A baj okát nagybátyja sem tudta, így végül kínjában már sisakját kezdte leküzdeni magáról. Ahogy levette, a folyadék élő masszaként kúszott fel rá. Még annyit volt ideje mondani: – Ne vedd le a sisakot….
A lény elevenen elemésztette, csupán a ruhája maradt, mely lassan alámerült. Vitali nem érezte már a fájdalmat a fejében, fokozatosan elmúlt. Mintha csak ásítania kellett volna egyet hegyről lefelé jövet a dúsabb levegőben. Azonban ott ült a sűrű, derengő lény közepén, légszűrője telefröcsögve a különös nyálkával. Nem tudta, mikor lesz belőle vacsora, de nem is kívánta megvárni. Levette a sisakot, és fellélegzett. Visszatartotta a levegőt, hátha mindjárt őt kebelezik be. Nem történt semmi, hiába várta. Kifejezéstelen arccal kezdett könnyezni. Kicibálta nagybátyja ruháját a még mocorgó folyadékból, és hazaindult. Sisakját visszatéve rutinszerűen közlekedett, elkerülve a belátható tereket. Úgy tűnt, mintha a rémek is magára hagyták volna, legalábbis tudomást sem vettek róla. Vagy ilyen rutint szerzett volna rejtőzködésben? Mindegy is.

Egyedül van. Ebben a környezetben nőtt fel, és most csakis a saját tapasztalataira támaszkodhat. Észrevétlenül jár-kel a rémek között, azok jelenlétét pedig szinte már megérzi. Időnként levadászik egyet-egyet kutatásaihoz. Retteg tőle, hogy ő az utolsó ember, és talán ez a maradék emberség is elvész.

ELFOGADVA
//Ha még egyszer valaki ilyen hosszút ír, kiherélem, akkor is ha nőnemű X"D//

Név: Boris Kerkowitch
Kor: 40
Lakhely: nincs állandó
Ideológia: kommunizmus
Foglalkozás: Stalker
Fegyverhasználati készség: 4
Speciális képesség: robbanóanyag specialista, 5 éves katonai tapasztalat(2011-2016)

Személyiség leírás:
Az évek során kialakult benne egy távolság tartás embertársai felé. Túl sok barátot, társat és családtagot vesztett el, így senkivel sem köt szoros kapcsolatot, hiszen bármelyik nap lehet az utolsó itt a Metroban. Ennek ellenére, nem ellenséges senkivel sem, sőt barátkozó típus. A kommunista elveknek köszönhetően az: "Én zsákmányom a te zsákmányod is!" elvén él. Nem fél a haláltól, sőt képes lenne gondolkodás nélkül felrobbantani egy mutánsokkal teli vonal szakaszt, ha az az életébe is kerülne. Nem nagyon beszél a katasztrófa előtti világról, sem barátairól, sem családjáról. Katonai tapasztalatinak köszönhetően általában a vezető posztot tölti be. Ahogy egyre jobban öregszik, kezd rájönni, hogy azok a munkák amiket régebben egyedül is elvégzett az mára már nem sikerülne. Így gyakran keres szövetségeseket, ha a felszínre megy vagy átkutat egy elhagyatott metro állomást. Első találkozáskor közvetlen, ám általában egy pohár vodka mindig egy új barátság kezdete számára.


Külső leírás:
Körülbelül 170cm magas, erős testalkatú férfi. Sötétbarna szem és őszülő rövid haja van. Arcán több heg is díszeleg, de legtöbbször borostás arca és csuklyája miatt ez nem mindig szembetűnő. Kezén több égési seb található, ami robbantási szokásai miatt keletkeztek. Általában világosbarna kabátot, szürkés farmernadrágot és katonai bakancsot visel. Ha nem a kezében tartja, akkor hátán automata sörétes puskája és utazó hátizsákja díszeleg.


Előtörténet:
Amit most elmondok neked azt csak nagyon kevés embernek meséltem el. 1993 januárjában láttam meg a napvilágot Moszkva ege alatt. Édesanyám varrónő volt, apám pedig kamionsofőrként kereste a kenyeret számunkra. 18 éves lehettem mikor jelentkeztem a sereghez. A Kalinyina nevű orosz katonai kiképző bázisra kerültem és 5 évet töltöttem el ott. Ez alatt az idő alatt kitanultam mindent, sőt még többet is. Vonzottak valamiért a robbanóanyagok, így a katonaságnál sikerült elsajátítanom ezt a specialitást. Mint kiderült nagy hasznára vált életem során. 2016-ban...mikor kilőtték a rakétákat azon szerencsés emberek közé tartozhattam akiknek sikerült a Metroba jutnia. Szerencsés....szerencsésnek éreztem magam mivel még nem tudtam, hogy ez a hely a halálnál is rosszabb. Maga a földi pokol, felettünk pedig nem a mennyország, hanem az ördög birodalma húzódik. Soha többé nem láthattam a szüleim. Bajtársaim egymás után vesztek oda, míg végül senkim sem maradt. Állomásról állomásra utazok. Bármi használható dolgot, amit találok azt eladom a csencsereknek. Ebből élek és így tartom fent magam. Volt egyszer egy nő az életemben. Natasha...csodálatos egy nő volt. Az egyetlen szerelmem, az egyetlen aki a fényt adta nekem ebben a sötét lyukban. De, nem tudtam megvédeni, a halál őt is elragadta mellölem. 17 éve lassan, hogy így élek. Napról napra, állomásról állomásra. Mögöttem égett hússzag, romok, lángok és porfelhő. Előttem pedig az örök magány és sötétség.

ELFOGADVA

Név: Vladimir Lazinski
Kor: 30
Lakhely: nincs állandó
Ideológia: túlélni és kívül maradni az ideológiai konfliktusokon
Foglalkozás: stalker
Fegyverhasználati készség: 4

Speciális képesség: Alkalmazkodott környezetéhez, megtanult mindent felhasználni ami a keze ügyébe kerül. Remek lopakodó, szinte beleolvad az árnyak közé.

Személyiség leírás: Nehéz lenne megragadni Vladimir személyiségének lényegét. Egyrészről hihetetlenül logikusan tud gondolkozni, másfelől viszont hajlamos túlgondolni dolgokat. Egyesek azt mondanák, baj van a fejével, és nem is tévednének túl nagyot. Ha lenne pszichiáter, aki megvizsgálja, valószínűleg azonnal küldené a gumiszobába. Persze ha lenne gumiszoba. Igen ritkán elegyedik beszédbe másokkal, olyannyira, hogy egyesek úgy vélik néma. Természetesen nem az, de a beszédet az esetek nagy részében fölösleges időpazarlásnak tekinti. Csakis akkor szólal meg, ha más módon nem tudja kifejezni magát. Nincsenek emberi értelemben vett érzelmei másokkal szemben, kizárólag a túlélésre rendezkedett be. Ez annyit tesz, hogy ha összefutsz vele egy sötét helyen, ahol nincsenek szemtanúk, és épp megtetszik neki a felszerelésed egy darabja, gondolkozás nélkül vágja el a torkod, hogy otthagyja a hullád valaminek, ami majd elfogyaszthatja. Akik ismerik, azt mondják olyan, mint egy lidérc. Időnként megjelenik, de jobb ha nem marad sokáig. A túlnyomó többség idegenkedik tőle, az emberek valamiért idegesek lesznek a közelében, nem is igen szeretnek ott tartózkodni. Mindazonáltal a munkájához elég jól ért ahhoz, hogy egyesek megfizessék a szolgálatait. Nem foglalkozik a nőkkel (ilyen értelemben a férfiakkal sem, csak hogy félreértés ne essék), kivéve ha éppen a célkereszten át bámulja őket. Nincs lelkiismerete, nincsenek erkölcsi korlátai, nem tesz különbséget senki között, számára csak kétféle ember létezik: aki az útjában van és aki már nincs.

Külső leírás: Körülbelül 185cm magas, emellé 84kg-ot nyom. Nem túl sok háj van rajta, a környezete a saját képére formálta: olyan kemény, mint a beton, amiből a metróhálózat épült. Jobb kézfején tetoválás látható: призрак ("szellem"). Mivel a nevét sosem árulja el senkinek, az emberek leginkább így ismerik, így emlegetik, már ha beszélnek róla. Heterokrómiás, azaz a bal szeme barna, a jobb acélkék. Arcát az esetek nagy részében egy csuklya fedi, ami a hosszú kabátjának tartozéka.

Előtörténet: 2003.novemberében látta meg a napvilágot, Yuri Lazinski őrmester egy szem fiaként. Az anyjáról semmit sem tud azon kívül, hogy belehalt a szülésbe. Életében meghatározó szerepet játszott a hadsereg, tekintve, hogy apja szinte állandóan szolgálatban volt, így az erre kirendelt otthonokban nevelkedett. Nem ismert más világot, számára úgymond a sereg jelentette a családot, Yuri pedig azt a félelmetes alakot, aki néha megjelent az életében és azt mondta, az apja. Sosem értette meg igazán a család lényegét, hiszen gyakorlatilag nem rendelkezett ilyennel. Az őt körülvevő gyerekek vagy hadiárvák, vagy az árvaházakból behozott lelencek voltak, akik amúgy sem hiányoznának senkinek. Őket tervezték utánpótlásnak a húsdarálóba. Vladimirra is minden valószínűség szerint ez a sors várt volna, ha idő közben nem kell lemenekülni a felszín alá. Apjának talán ez volt az egyetlen valóban atyai cselekedete, mikor ő katonaként bizonyos elsőbbséget élvezett, magához rendelte a fiát is. Vladimir elnyomta az emlékeit a régi életéről, számára a Metro világa az egyetlen.
Ő és az apja tulajdonképpen a Hanzához tartoztak, így az életük többé-kevésbé rendezett volt, ekkor tanították meg Vladimirt bánni a különféle fegyverekkel. Élvezettel tanult, minden érdekelte, aminek a pusztításhoz lehet köze. Persze, ahogy az lenni szokott, ez a viszonylagos jólét sem tarthatott örökké. A Vörös Vonallal folytatott háborúban Yuri elesett, Vladimir pedig magára maradt. A helyzet sajátossága úgy hozta, hogy el kellett hagynia a Gyűrűt. Sokáig bolyongott a különböző állomások között, ekkor tanult meg alkalmazkodni a környezetéhez. Megtanulta, hogy a csend és a homály a legnagyobb szövetségesei. Gyakorlatilag elvesztette emberi mivoltát a sötétben töltött évek alatt. Később rájött, hogy vannak akik fizetnének azért, hogy a képességeit latba vetve megszerezzen nekik ezt-azt. Többé-kevésbé megismerte a felszínt, hiszen gyakran kellett kimerészkednie a keresett holmikért. Úgy véli ez a lehető legjobb módja az életben maradásnak. Egy része még élvezi is azt, amit csinál. Lételeme lett a vadászat, a lopakodás, nem vágyik többre.

ELFOGADVA

Név: Varjú (Ismeretlen)
Kor: 40-50
Lakhely: Vándorol/Nincs állandó
Ideológia: -
Foglalkozás: -
Fegyverhasználati készség: 4

Speciális képesség: Az emberek háta mögött ügyködik, de akkor mindig kiválóan manipulálja őket. Beszédeivel megdönti az emberek hitét ideológiájukban, és sokszor végül a saját fejében szunnyadó káoszt adja át nekik. Bármiféle gondolatát tökéletesen álcázza a folytonos mosolygása. Emellett kiváló stratéga... lenne, ha a terep megfelelő lenne számára. Sajnos, sokszor meglátszik rajta az idő súlya, és ezért az is, egyszer talán tábornok volt, de csatái a hatalmas mezősségeken, erdőkben, hegységek vonulataiban zajlottak le, amik ma már persze nem sokat érnek a metróban.

Személyiség leírás: Varjú személyisége sokak számára rejtett. Már ha az igazit akarjuk felkutatni. Varjú, mint neve is jellemzi, sokszor inkább mások arcát mutatja, de, főleg mostani éveiben, gyakran megmutatkozik a maszk alatt. Arca a komédiát, lelke a tragédiát mutatja. Miközben a körülötte lévőket őrületbe kergeti, a maga elméjéből távolítja el a kitörni próbáló anarchiát. Pszichopata, erőszakos jelleme gyakran okoz neki gondokat, de amikor az emberek megtudják, hogy valójában a világának összeomlása okozza csúfos tüneteit... vagy talán ez is hazugság?! Őrület?! Máris megfertőzte volna az olvasók, ellenőrzők elméjét a szép, vagy éppen ellenséges szavak. Mi igaz vele kapcsolatban. Vajon önmagától viselkedik oly ellenségesen, oly őrülten? Maga tehet arról, hogy arcán már nem jelen meg más, csak a bús komorság és az őrült mosoly? Ő a bűnös, vagy maga a világ? Máris elpusztult volna az épp elme ezen világon? ...Nos, ha egy átlagos ember megismeri Varjút, ezeket a kérdéseket sorolja föl. Aki pedig megismeri, van bőven esélye arra, hogy sajnálni kezdi a megfáradt veteránt. Vagy éppen meg akarja menteni. Vagy rájön, hogy lehet, hogy eme elmének már csak egy golyó adhat nyugodást.

Külső leírás: 197cm magas, csupán 79kg-os. Arcát folytonosan eltakarja a kopott, fekete maszk. A maszk az orrától kezdve a homlokáig tart, a halántékoknál, szép kitárt szárnyakat ábrázolva, fejeződik be. Nagy, fekete kabátot hord, oldalán több száz zsebbel, hatalmas kapucnival, amelyben egykor a nyomok szerint hatalmas tollazat terült el. A kabátjának belső zsebében tartja szeme fényét, egy Desert Eagle pisztolyt, valamint a nála hordott tárakat. Fekete haját kócosan tartja, és mind kabátját, mind sötétszürke nadrágját hatalmas sár és ocsmányság borítja. Bakancsaiban mindig ironikus, madárszerű lassú, hatalmas lábemelésekkel lépked.

Előtörténet: Azt senki sem tudja, pontosan mikor és hol született, de az biztos, hogy a legjobb egyetemekre járhatott. Varjú nyilvánvalóan egy politikában érdekelt ember volt, és nem is orosz, különös akcentusát tekintve. Azt senki sem tudja, hogyan került a metróba, ahol nem is szerzet olyan sok ismerőst. Valami utazás alatt kerülhetett Moszkvára, de a céljait megszakította a "Nagy esemény". Annyi bizonyos, hogy kulturált, politikai személy volt, nem kicsiny ranggal, és talán akár potenciállal is, csupán nem, vagy még akkor nem volt semmiféle jelentősége Oroszország, illetve  Moszkva lakói számára.
A metróban töltött évtizedeiben nem sok dolgot csinált. Ugyan tudott szerezni néhány barátot, pár csencsert a Hanzánál, lett néhány katonabarátja a Vörös Vonalon, de előző életéhez képest nem lett több egy földönfutó, vándorló remeténél, akit azonban már egészen sokan ismertek meg a Paveleckaján. Néhányan még az elfeledettek, a szerencsétlenek megmentőjének tartják, de ez inkább baráti megnevezés, és ezeknek a száma sem túlságosan magas. Ugyan jelentéktelen alak, szinte minden állomáson előre lehet tudni, hogy Varjú jár, amikor meglátják a fekete maszkját, és az az alatt villódzó hatalmas mosolyt. Azt senki sem tudja, minek örül annyira, de Varjút mindig mosolyogva látja mindenki. Valakinek pedig ez maga a halál mosolya, ugyanis Varjú nem sajnálja a minőségi, értékes golyókat pazarolni. Habár nem is annyira pazarló jellegű, hiszen pisztolyát már annyira megszokta, hogy az határain belül egy igazi mesterlövészpuska. Sokszor segít állomások védelmében, banditák ellen, és amikor őt ki próbálják rabolni, fejvadászként öli meg őket, és hajtja be a jutalmat. Máskor, kisebb körökben prédikál, mindig az éppen érdekesnek tartott ideológiát szitkozza, amiért sokszor végül már célba is veszik őt. Végül mindig az állomások egyik oszlopánál, vagy falánál bukkan fel, fetrengve pár kartonpapíron és a bő kabátját takaróként használva. Ám, aki ismeri, tudja, hogy Varjú nem kispályás, sőt! Sokan úgy gondolják, prédikációival, egy új kor és hatalom hírnöke, aminek vezetője, talán nem más, mint ő maga lesz!

A főadmin által - ideiglenesen - rám ruházott hatalmamnál fogva kijelenthetem: A karakter ELFOGADVA. Jó játékot!

Név: Petrov Sztyepanovics Szecsenyov
Kor: 38
Lakhely: A Kurszkaja mellett egy oldaljáratban.
Ideológia: Kívülálló
Foglalkozás: Független Stalker
Fegyverhasználati készség: 5
Speciális képesség: Mindenhez konyít egy kicsit.


Személyiség leírás: Petrov végtelenül szélsőséges személyiség. Aki előbb egy kimért, inteligens ember, volt az akár egy pillanat múlva, egy ostoba lészen aki nemhogy kétszer, de egyszer sem gondolkodik. Ezen kiszámíthatatlansága okán már jó párszor titulálták elmeháborodottnak, pszichopatának vagy csak szimplán őrültnek. Akiknek nincs elég türelme, vagy nem ismerik őt eléggé, azokat pillanatok alatt az őrület síkjára száműzheti, többek közt akár ez is lehet a táptalaja hogy néha a fegyver rosszabbik végére kerül. Ettől eltekintve a Metró majdnem összes állomásán munkája okán tisztelt vagy legalább tűrt. És kik eléggé ismerik, tudják hogy igazából értelmes, vidám, határozott és tettre kész. Igaz az arcán mosolyt, de szívében viszont szomorúságot találni. Tudta hogy eljön az "Ítélet Napja", bár remélte hogy az emberi faj nem elég botor hogy megtegye. De tévedett. Habár a teste odalenn volt, a lelke fenn maradt. Az életét a romokban heverő világhoz láncolták. Útjai során egy pillanatra felnéz, a romokra, az eltorzult fákra, lakatlan panelekre, a sugárzó világra...arcán egy könnycsepp gördül végig, majd erőt véve magán, visszatér feladatához, táskájába teszi a múlt egy töredékét, majd megindul az állomás bejárata fele, maga mögött hagyván a helyet amit az emberiség eldobott magától.


Külső leírás: (Min 5, max 10 mondat!):


Előtörténet: (Min 15, max 30 mondat!)

Név: Viktor Szergejevics Romanov
Kor: 40
Lakhely:-
Ideológia:-
Foglalakozás: Fejvadász
Fegyverhasználati készség: 4
Speciális képpesség: A késekel, pengékel és kardokal mesterien bánik
Személyiség leírás: Az évek alatt kezdett egyre inkább eltávolodni az emberektől.Az élet megtenította egy dologra: ,,Vagy én, vagy ő.
Inkább ő,,.Emellet mindig is a magyányos farkas szerepét töltötte be.Barátai gyakorlatilag sohasem voltak.Ebből alakult ki az a nézete
, mely szerint senkinek sem kellenek társak ha elég erős az ember.Mindemellet egy jó humorú fickó.Sajnos egy ideje kissé kezdett megőrülni a nagy magányban.
Külső leírás: Egy körülbelü l195 cm magas izomkoloszus.Kopasz, fején két szarvasagancs tetoválást visel.Zöld szemű, körszakállas alak.Fél szemére vak.Golyóálló mellényt, acél kesztyűt, ólombéléses katonai nadrágot, fekete acélbetétes csizmát és egy egyszerű vas maszkot visel.
Előtörténet: 1993.jan.11-én születtem Moszkvában.Anyám kocsmárosnő, apám pedig szabó volt. Apám 19 éves koromban elküldött a nagybátyámhoz, hogy megtanuljam megvédeni magam.5 évig tanultam nála, és ennek az elteltével igazi harcossá váltam.Ezután egészen 2015.feb.3-ig Olaszországban éltem.Mikor hazatértem, csak akkor tudtam meg hogy az anyám meghalt.Apám a helyi öregotthonba került.Ezután rendszeresen jártam hozzá.2015.dec.21-én meghalt.A temetést a nagybátyám fizzete ki, amiért még most is hálás vagyok.Ezután jött 2016...., mikor kilőték a rakétákat nekem sikerült lejutnom a metróba.Ezután tudtam meg , hogy ha inkább kint maradtam volna, lehet hogy jobban járok.Azóta fejvadászként tengetem mindennapjaimat.Különböző állomások vezetőinek teljesítem a kívánságait.Bárkit megölök, ha jól megfizetik.Legyen az egy mutáns, vagy egy ember.Egyszer lehet hogy te is sorra kerülsz.Addig is, jó életet!

A főadmin által - ideiglenesen - rám ruházott hatalmamnál fogva a karakter ezennel ELFOGADVA. Jó játékot!